Dóri menni...

 Az elmúlt napokban azért nem jelentkeztem, mert Klaus minden nap 1 kérdésemre válaszolt és nem láttam értelmét tőszavakból felépített válaszok túlmagyarázásának.

Mielőtt a fent említett válaszokra kitérnék, szeretném bemutatni, mivel telnek napjaim. 

Megnéztem/meghallgattam magamnak ezt a dán nyelvet. Hát. Hát... Nem egy szép nyelv, de aki ismer, tudja, hogy ez nem lehet akadály. Különböző Dániával foglalkozó blogokon egyenes úgy írják le, hogy mikor az ember hallja, az olyan a fülnek, mintha valaki hányna. Milyen kedves hasonlat. Ezen felül utánanéztem, hogy átlagosan mi-mennyibe kerül. Egy 110 négyzetméteres, egyszintes ház 750 millió forintnak megfelelő dán korona. És ez egy átlagos méret, átlagos ár, átlagos kondíciókkal. Egy kiló kenyér ára 240 és 500 forint körül mozog, nyilván a minőség dönt (csak úgy, mint nálunk). 12 darab tojás 800 forint körül mozog. Egy közepes minőségű, palackozott bor 2800 forint. A helyi tömegközlekedés korlátlan használatára jogosító havi bérlet 15 ezer forint (ez Koppenhágában valószínűleg drágább, valamint zónánként az árak is változnak). Nagyjából ilyen áron lehet még a Zarában/H&M-ben nyáriruhát venni is. A legfontosabbat majdnem kihagytam: egy korsó helyi, láger sör kb. 500 forint. Azt olvastam, hogy a dánok kocsmázási szokásai nagyon hasonlóak a britekéhez.

(forrás: http://www.numbeo.com/cost-of-living/country_result.jsp?country=Denmark)

Ezek így összességében drágának tűnhetnek, de tudni kell, hogy Dánia a skandináv térség legdrágább országa. Ennek az az oka, hogy a 25%-os jövedéki adót mindenre kivetik. Amikor ezzel kapcsolatban olvasgattam a neten, meglepően konstatáltam magamban, hogy ez a 25%-os kvázi áfa magasnak számít Európában. Nálunk január elsejétől 27% lesz. No comment...

Azért most néztem utána ezeknek a kérdéseknek, mert megtudtam, mennyit fogok keresni: 420 Euró (130 ezer forint) lesz a havi fizetésem (azaz inkább zsebpénznek szokás nevezni), a szállás és az ellátás ingyenes, minden héten egy szabad napom lehet és, ami a legjobb: minden 3. hónapban hazajöhetek 1 hétre. 

Ezen kívül szimpatikusnak találtam, hogy Klaus megemlítette, hogy ha nyáron is ottmaradok, akkor majd borozgathatunk a teraszukon, csak mi, felnőttek, mert milyen jó, hogy nyáron 18-19 óra világosság Dánia fejrésze (ez decemberben mindössze 7 óra). Egyébként a környéken van állatkert, kastély tóval, lehet biciklizni, eljárhatok fitnesszezni Nicolával és persze Legoland sincs messze, úgyhogy egy csomó lehetőség adott, csak élni kell vele.

 Nekem egyre jobban tetszik Odense, habár olvastam lesújtó véleményeket is, miszerint unalmas kisváros, nincsenek normális boltok stb. Ezen adottságok turistaként lehet, hogy nekem is hiányoznak, de mivel 24 éve élek nyüzsgő metropoliszban, kifejezetten jól esne olyan helyen élni egy ideig, ahol pl. a közbiztonság (a korai) naplemente után is létező dolog. A negatív vélemények magukra a dán emberekre is kitértek; nem egy helyen olvastam, hogy a dánok meglehetősen nacionalisták. Az utóbbi években több politikai párt programjában is megfogalmazódott a bevándorlók számának korlátozása. Ez főleg az arab ill. afrikai országokból érkezők miatt van, mivel nem tudnak alkalmazkodni a helyi értékrendhez, életmódhoz, amire a dánok viszont módfelett büszkék és érzékenyek. Erre a "danish way"-re van is egy 11 pontból álló leírás, amiben olyanok szerepelnek, hogy "Ne hidd, hogy ügyesebb vagy mint mi (=dánok), mert úgyse vagy!" és hasonlók. Mivel kaukázusi típus vagyok, fehér a bőröm és szőke a hajam, talán nem lesz baj.

Miközben itt fogalmazom ezt a kis szösszenetet jött Klaustól az üzenet, hogy számolnak velem február végétől (Te jó ég mennyi mindent kell még addig elintéznem!). A továbbiakban skyp-on fogok velük beszélni, de erre a következő napokban az ünnepek miatt szerintem nem fog sor kerülni.

Kis kitérő: elküldtem a családnak ezt a Budapest Timelapse 2012 c. videót. Nagyon díjazták!:)

Itt egy műholdas felvétel a környékről, piros bigyóval a ház jelölve. 

 Ígéretemhez híven folytatom ott, ahol tegnap abbahagytam:

Klaus, a dán család feje az előző levelében arra bátorított, hogy kérdezzek tőlük bármit. Nekem ez olyan szinten nehézséget okozott, hogy -mivel még nem voltam hasonló helyzetben- nem tudom, mit illendő és mit nem kérdezni ilyen esetben. De mivel én már bőven az internetező generációt képviselem, legugliztam, hogy "what to ask from a host family" kifejezést és innen merítettem ihletet. A következőket kérdeztem:

*Mivel foglalkoznak a szülők?

*A gyerekek igényelnek-e valamilyen speciális ellátást (értem ez alatt az élelmiszer-allergiát, speciális bánásmódot stb)?

*Milyen szállást biztosítanak az au pairnek?

*Mivel foglalkoznak a szabadidejükben?

*Milyen kulturális lehetőségek adottak a környéken?

Tudom, ezek a kérdések nem túl kreatívak, de tényleg nem jutott eszembe más. Ma, 23 órakor meg is érkezett a válaszlevél, amiben Klaus igencsak szűkszavú, mivel késő este van. Nagyon röviden leírta, hogy ő is és a felesége is "controller" pozíciókban dolgoznak. A felesége cége járműveket szolgáltat különböző afrikai szervezeteknek és kormányoknak, ami miatt néha Afrikába szólítja a kötelezettség. Klausnak pedig van egy könyvelői irodája és néha neki is utaznia kell, de szigorúan belföldön és maximum 2 napra.

Ennyiben ki is merült a kérdéseimre adott válasz, de remélem, hogy hamarosan a többi kérdésem is tisztázódik. Ezek mellett Klaus elküldte a címüket és arra bátorított, hogy csekkoljam le a házukat a google street view segítségével. A képet a poszt alján találjátok (még nem jöttem rá, hogyan tudom a képek pozícióját beállítani, úgyhogy aki ért hozzá, az keressen fel ASAP!)

Ma felvettem a kapcsolatot az egyik volt osztálytársnőmmel, aki az előző évet Írországban töltötte au pariként. Kíváncsi voltam a tapasztalataira és szerencsére ellátott néhány jó tanáccsal, miszerint érdemes felvenni a kapcsolatot a család jelenlegi au pairjével és őt részletesen kikérdezni, valamint figyelmeztetett arra, hogy mindig álljak ki magamért, mivel a host family nem szívességet tesz nekem, hanem én segítek nekik. Valamint azt is ajánlotta, hogy érdeklődjek utána, vannak-e au pairek a környéken, akik elláthatnak javaslatokkal, megoszthatják tapasztalataikat. Rajtam ne múljon.

Nagyon durva, de az elmúlt 24 órában még 17-tel nőtt azon családok száma, akik requestet küldtek nekem. Milyen kapsó vagyok?!:D

És akkor, íme, a ház, amit Klaus typical danish modern house-ként írt le:

 Amikor ezt a bejegyzést írom, éppen az rtl klub XXI. század című műsora megy a háttérben, amiben éppen azt ecsetelik hétköznapi családok illetve pénzügyi szakértők közreműködésével, hogy egy átlagos családnak mennyivel fog kevesebb maradni a pénztárcájában januártól... Na, ez az egyik ok, amiért úgy döntöttem, hogy egy időre elhagyom az országot és megpróbálok külföldön munkát vállalni. A másik ok, hogy a párkapcsolatom 3 év után úgy tűnik, zátonyra futott és azt hiszem, ezt könnyebben fogom viselni, ha több száz km választ el minket...

Plusz:

24 éves vagyok, nincs diplomám és lassan 3 hónapja munkanélküli vagyok. Az 50-es éveiket taposó, az életbe belefáradt szüleim nyakán élek és ez nem mehet így tovább. Mivel szeretem a gyerekeket és beszélek 2 nyelven (angol, német) kézenfekvőnek tűnt, hogy au-pair-ként keressek munkát. Ez egy olyan munka, amivel nem fogok meggazdagodni, de nem is kell hosszú évekre elköteleznem magam. És talán még egy idegennyelv elsajátításában is segíthet. 

Nem is totojáztam, még másnap, hogy ez a gondolat megszületett a fejemben regisztráltam egy nemzetközi au-pair ügynökség honlapján (www.aupairworld.com), ahova ingyenesen feltölthettem az adataimat és elkezdhettem családot keresni. A keresés első lépéseként ki kell választani azokat az országokat, ahova szívesen mennék. Nálam ezek a következők voltak: Németország, Ausztria, Svájc, Liechtenstein, Hollandia, Norvégia, Svédország, Izland és Dánia. Angol nyelvű országot direkt nem jelöltem be, mert az angol tudásom elég stabil, a német viszont csapnivaló, ráférne némi karosszéria-lakatolás. A skandináv országok meg mindig közel álltak a szívemhez (főleg Izland) és nem csak az IKEA meg a LEGO miatt...:)

Szóval, december 18.-án töltöttem fel a profilomat az oldalra és még ugyan ezen a napon 14 család részéről kaptam pozitív visszajelzést. Ez egy előre generált üzenet formájában történik, kb. annyi jelentősége van, hogy ezzel az ismerkedési folyamatot el lehet indítani. Ma, december 20.-án már több mint 40 családtól kaptam ilyen üzenetet (főleg Németországból és Ausztriából). Én legszívesebben Svédországba mennék, de ott a nagy távolságok miatt szinte az összes család elvárja, hogy az au-pair tudjon vezetni. Hát nem én vagyok az emberük.

Viszont tegnap megkeresett egy nagyon kedves dán család, akik a mintaüzenet mellett néhány kedves szóval is illettek, és biztattak, hogy lépjek velük kapcsolatba. Az apukával azóta már facebookon levelezünk és nagyon szimpatikusak. Egy 4 fős családról van szó, akik Odense-ben, Fyn szigetén laknak (ez Dánia harmadik legnagyobb városa a maga 160 ezer lakosával, egyben egyetemi város is és Dánia büszkesége, a híres meseíró/költő H. C. Andersen is itt született). Apuka 35 éves és Klausnak hívják; anyuka, Nocola egy évvel fiatalabb, román származású és a két kislány: Emma (5 éves) és Victoria (3 éves). Apuka foglalkozásáról még nincs infóm, de azt már tudom, hogy Nicola nagy világutazó: 6 éve él Dániában, előtte Dubaiban, Angliában, Belgiumban és természetesen Romániában élt, aminek köszönhetően 5 nyelven beszél. Anyuka néha Afrikában dolgozik- hogy mit, azt egyelőre nem tudom. Remélem, hogy mivel a család eléggé multikulti, anyukát nem fogja zavarni, hogy magyar vagyok.

 Más családokkal is felvettem a kapcsolatot, köztük két hollanddal, 2 osztrákkal és 2 némettel. Egyelőre dánék a legszimpatikusabbak, mert valóban kezdeményezők és nyitottak. A döntésben, hogy melyik családhoz fogok menni több tényező fog közrejátszani, ilyen pl. hogy hány gyerek van a családban (max. 3-at vállalok), milyen neműek a gyerekek (csak fiús család kicsukva), hány évesek a gyerekek (kamaszokat nem szeretnék, mert elég sok au-paires rémtörténetet hallottam serdülő gyerekek kapcsán), számít még, hogy tudnak-e külön fürdőszobát biztosítani valamint a helyi adottságok, mint pl: van-e lehetőség nyelvet tanulni, milyen a tömegközlekedés, stb. Az hogy mennyit fizetnek, igazából kevéssé mérvadó. Azt azért tudni kell, hogy Svájcban a legnagyvonalúbbak (600-800 svájci frank az átlag per hónap!), de a dánok sem szűkmarkúak. Az osztrákoknál és a németeknél 80-tól 120 ezer forintig megfelelő eurót fizetnek. A kifizetés heti lebontásban történik, mivel az au-pair-nek a szálláson és az étkezésen kívüli költségeket magának kell állnia. Én úgy tervezem, hogy ebből a kis "fizetésből" elkezdem törleszteni a diákhitelem, valamint szeretném a szüleimet is támogatni anyagilag. Félretenni ezek után valószínűleg nem lesz lehetőségem, de nem is meggazdagodni megyek.

Még arról, hogy mik egy au-pair feladatai:

Először is a legfontosabb a gyerekekkel való foglalkozás (értsd: játék, elvinni őket az óvodába/iskolába/foglalkozásokra, megfürdetni őket, lefektetni őket, felkelteni őket, felöltöztetni őket stb); egyszerű ételek elkészítése (nem ám 3 fogásos vacsora!), mint pl. a reggeli a gyerekeknek, tízórai csomagolása, megebédeltetni őket, uzsonna aztán vacsora a családdal. Ezeken felül még elvárás lehet egy kis házimunka, mint pl. a mosogatás (szigorúan géppel, ez Nyugat-Európa!), mosás, esetleg vasalás, porszívózás, egyszóval csupa olyan dolog, amit az ember lánya otthon is megcsinál. Cserébe szállást biztosítanak, fizetnek és még az utazásaikra is ingyen magukkal visznek.

Érdekesség: azokban az országokban, ahol az au-pairkedésnek hagyománya van, már rögzítették a minimálbéreket (ez Németországban 260 euro/hónap), a maximum munkaórát (30h/hét) és azt, hogy minimum 2 nap szabadnap jár minden héten. Valamint, hogy a host family nem kötelezheti az au-pairt, hogy a család fehérneműit válogassa/vasalja. Ennek azért örülök. :D

Egyelőre itt áll a projekt. A lelkesedésem töretlen. Ja és persze köszi a támogatást!:) Holnap jön az update, hogy miről csevegtem Klaus-szal!