Amikor ezt a bejegyzést írom, éppen az rtl klub XXI. század című műsora megy a háttérben, amiben éppen azt ecsetelik hétköznapi családok illetve pénzügyi szakértők közreműködésével, hogy egy átlagos családnak mennyivel fog kevesebb maradni a pénztárcájában januártól... Na, ez az egyik ok, amiért úgy döntöttem, hogy egy időre elhagyom az országot és megpróbálok külföldön munkát vállalni. A másik ok, hogy a párkapcsolatom 3 év után úgy tűnik, zátonyra futott és azt hiszem, ezt könnyebben fogom viselni, ha több száz km választ el minket...
Plusz:
24 éves vagyok, nincs diplomám és lassan 3 hónapja munkanélküli vagyok. Az 50-es éveiket taposó, az életbe belefáradt szüleim nyakán élek és ez nem mehet így tovább. Mivel szeretem a gyerekeket és beszélek 2 nyelven (angol, német) kézenfekvőnek tűnt, hogy au-pair-ként keressek munkát. Ez egy olyan munka, amivel nem fogok meggazdagodni, de nem is kell hosszú évekre elköteleznem magam. És talán még egy idegennyelv elsajátításában is segíthet.
Nem is totojáztam, még másnap, hogy ez a gondolat megszületett a fejemben regisztráltam egy nemzetközi au-pair ügynökség honlapján (www.aupairworld.com), ahova ingyenesen feltölthettem az adataimat és elkezdhettem családot keresni. A keresés első lépéseként ki kell választani azokat az országokat, ahova szívesen mennék. Nálam ezek a következők voltak: Németország, Ausztria, Svájc, Liechtenstein, Hollandia, Norvégia, Svédország, Izland és Dánia. Angol nyelvű országot direkt nem jelöltem be, mert az angol tudásom elég stabil, a német viszont csapnivaló, ráférne némi karosszéria-lakatolás. A skandináv országok meg mindig közel álltak a szívemhez (főleg Izland) és nem csak az IKEA meg a LEGO miatt...:)
Szóval, december 18.-án töltöttem fel a profilomat az oldalra és még ugyan ezen a napon 14 család részéről kaptam pozitív visszajelzést. Ez egy előre generált üzenet formájában történik, kb. annyi jelentősége van, hogy ezzel az ismerkedési folyamatot el lehet indítani. Ma, december 20.-án már több mint 40 családtól kaptam ilyen üzenetet (főleg Németországból és Ausztriából). Én legszívesebben Svédországba mennék, de ott a nagy távolságok miatt szinte az összes család elvárja, hogy az au-pair tudjon vezetni. Hát nem én vagyok az emberük.
Viszont tegnap megkeresett egy nagyon kedves dán család, akik a mintaüzenet mellett néhány kedves szóval is illettek, és biztattak, hogy lépjek velük kapcsolatba. Az apukával azóta már facebookon levelezünk és nagyon szimpatikusak. Egy 4 fős családról van szó, akik Odense-ben, Fyn szigetén laknak (ez Dánia harmadik legnagyobb városa a maga 160 ezer lakosával, egyben egyetemi város is és Dánia büszkesége, a híres meseíró/költő H. C. Andersen is itt született). Apuka 35 éves és Klausnak hívják; anyuka, Nocola egy évvel fiatalabb, román származású és a két kislány: Emma (5 éves) és Victoria (3 éves). Apuka foglalkozásáról még nincs infóm, de azt már tudom, hogy Nicola nagy világutazó: 6 éve él Dániában, előtte Dubaiban, Angliában, Belgiumban és természetesen Romániában élt, aminek köszönhetően 5 nyelven beszél. Anyuka néha Afrikában dolgozik- hogy mit, azt egyelőre nem tudom. Remélem, hogy mivel a család eléggé multikulti, anyukát nem fogja zavarni, hogy magyar vagyok.
Más családokkal is felvettem a kapcsolatot, köztük két hollanddal, 2 osztrákkal és 2 némettel. Egyelőre dánék a legszimpatikusabbak, mert valóban kezdeményezők és nyitottak. A döntésben, hogy melyik családhoz fogok menni több tényező fog közrejátszani, ilyen pl. hogy hány gyerek van a családban (max. 3-at vállalok), milyen neműek a gyerekek (csak fiús család kicsukva), hány évesek a gyerekek (kamaszokat nem szeretnék, mert elég sok au-paires rémtörténetet hallottam serdülő gyerekek kapcsán), számít még, hogy tudnak-e külön fürdőszobát biztosítani valamint a helyi adottságok, mint pl: van-e lehetőség nyelvet tanulni, milyen a tömegközlekedés, stb. Az hogy mennyit fizetnek, igazából kevéssé mérvadó. Azt azért tudni kell, hogy Svájcban a legnagyvonalúbbak (600-800 svájci frank az átlag per hónap!), de a dánok sem szűkmarkúak. Az osztrákoknál és a németeknél 80-tól 120 ezer forintig megfelelő eurót fizetnek. A kifizetés heti lebontásban történik, mivel az au-pair-nek a szálláson és az étkezésen kívüli költségeket magának kell állnia. Én úgy tervezem, hogy ebből a kis "fizetésből" elkezdem törleszteni a diákhitelem, valamint szeretném a szüleimet is támogatni anyagilag. Félretenni ezek után valószínűleg nem lesz lehetőségem, de nem is meggazdagodni megyek.
Még arról, hogy mik egy au-pair feladatai:
Először is a legfontosabb a gyerekekkel való foglalkozás (értsd: játék, elvinni őket az óvodába/iskolába/foglalkozásokra, megfürdetni őket, lefektetni őket, felkelteni őket, felöltöztetni őket stb); egyszerű ételek elkészítése (nem ám 3 fogásos vacsora!), mint pl. a reggeli a gyerekeknek, tízórai csomagolása, megebédeltetni őket, uzsonna aztán vacsora a családdal. Ezeken felül még elvárás lehet egy kis házimunka, mint pl. a mosogatás (szigorúan géppel, ez Nyugat-Európa!), mosás, esetleg vasalás, porszívózás, egyszóval csupa olyan dolog, amit az ember lánya otthon is megcsinál. Cserébe szállást biztosítanak, fizetnek és még az utazásaikra is ingyen magukkal visznek.
Érdekesség: azokban az országokban, ahol az au-pairkedésnek hagyománya van, már rögzítették a minimálbéreket (ez Németországban 260 euro/hónap), a maximum munkaórát (30h/hét) és azt, hogy minimum 2 nap szabadnap jár minden héten. Valamint, hogy a host family nem kötelezheti az au-pairt, hogy a család fehérneműit válogassa/vasalja. Ennek azért örülök. :D
Egyelőre itt áll a projekt. A lelkesedésem töretlen. Ja és persze köszi a támogatást!:) Holnap jön az update, hogy miről csevegtem Klaus-szal!
